A hamvak kertje

Tintaszárnyakon és kátrányhajókon vándorok az álmok kapui között, társuk az ámulat. Tenger és Idő barátai, kik a folyton változóban meglelik a kaput, s a rettenetbe vezető utat. - Ulysses Moore

Az Idő óceánján létezik egy elveszett sziget. Vad és barátságtalan hely, ahonnan lehetetlen elmenekülni. Egy hely, ahová Ulvsses Moore sohase akarta betenni a lábát: ám ezúttal mégsincs más választása, mert ott rejtőzik a kulcs, amelynek segítségével megtalálhatja Pénelopét. Akkor még nem sejti, hogy az események láncolata beindult, és legfélelmetesebb ellensége visszatér a múltból, hogy bosszút álljon. Elérkezett a pillanat, hogy a Képzeletbeli Utazók is megvívják a döntő ütközetet. 

"Nestor felemelte a karját, és megtette azt a három lépést, ami a szakadék szélétől elválasztotta.

Az utolsó pillanatban hátrafordult, és így szólt:

- Légy jó, taknyos! Hamarosan találkozunk, szavamra.

Azzal levetette magát.

A kis Fiint egy pillanat töredékéig látta, ahogy a kráter közepe felett lebeg, mivel fenntartották az alulról jövő erős légáramlatok. A következő másodpercben az öreg szárnyastul, mindenestül eltűnt a sötétben.

A fiú hasra vetette magát, és elkúszott a szakadék széléig, de hiúiba meresztette a szemét, nem látott semmit az orra előtt tátongó, áthatolhatatlanul sötét kráterben,"