A történet vége

A történet vége az első arab-izraeli háború vége után
egy esztendővel, a zsidó állam születésének kezdeti
időszakában játszódik. De mikor is van vége egy
történetnek? Akkor, amikor Palesztina semmiben sem
egységes (mert etnikailag, nyelvileg, kulturálisan és
vallásilag százfelé ágazó) népessége csakugyan
nemzetté lényegül? Vagy talán akkor, amikor a belső
nemzeti és nemzetek közötti feszültségek valamely
közel-keleti nemzetköziség váratlan békéjében oldódnak
fel?
A trilógia harmadik részében csak az író számára ér
véget a történet. A valóságban nem.
Kardos G. György szerint `a sokféleséget a közös sors
nem tudja összetartani. A származás, a bőr színe, a
vallásosság fokai az előítélet és a gyűlölködés örökös
magasfeszültségét táplálják. A fenyegető kisülések
ellen a politika a szélsőséges nacionalizmust találta
a legmegfelelőbb ellenszernek: a különféle eredetű
kisebbrendűségi érzeteket egy nemzeti, népi, faji
magasabbrendűségi érzet beidegzésével igyekeznek
csillapítani. Ez legalább annyira veszélyes, mint
amikor nitroglicerinnel harcolnak a tűzvész terjedése
ellen`