Mesevarázs

Mesevarázs

Ezek a mesék nem hiányozhatnak egyik gyerek polcáról sem. A gazdagon illusztrált színes mesekönyv a legismertebb klasszikus meséket hozza el számunkra, a képek pedig önmagukban is megállnák a helyüket. Részletgazdagok és jól felismerhető, természethű ábrázolások, amelyeket felnőttek és gyerekek egyaránt azonnal be tudnak fogadni és meg tudnak szeretni.
Andersen, Hauff és Perrault klasszikus meséivel.

A tartalom:

Hüvelyk Matyi
Szamárbőr
Csizmás kandúr
Csipkerózsika
Orros a törpe

Hüvelyk Matyi

részlet:

"Élt egyszer réges-régen egy favágó a feleségével és hét fiukkal. Nagyon szegények voltak, egy kis házikóban laktak az erdő szélén. Hat fiuk magas és erős volt, csak a hetedik maradt aprócska. Olyan kicsi volt, hogy Hüvelyk Matyinak nevezték. Annak ellenére, hogy valóban nem volt nagyobb egy hüvelykujjnál, éles eszével kitűnt a többiek közül, ezért a testvérei és az apja gyakran fordultak hozzá tanácsért. 

Nagy nyomorban éltek. Az erdőbe jártak rőzsét, gombákat és gyümölcsöket gyűjteni. Egy nap, amikor az apának sikerült elejtenie egy nyulat, mindnyájan nagyon megörültek. 

– Tökéletes, vacsorára sült nyúl lesz!

– A sült nyúlhoz tűzre is szükség van – mondta Hüvelyk Matyi –, menjünk az erdőbe, bátyuskáim, gyűjtsünk rőzsét!

Bár a nappal már estébe fordult, a testvérek elindultak az erdőbe. Rőzsét alig találtak, pedig egyre tovább és tovább haladtak, amíg el nem tévedtek.

Elérkezett az éjszaka, és az erdőre teljes sötétség borult. A fiúk úgy reszkettek a hidegtől, hogy még a foguk is összekoccant.

– Mit fogunk csinálni? – kérdezte a legidősebb.

Hüvelyk Matyi körbenézett.

– Én tudom. Fel kell másznunk a magas fákra, ott nem fognak minket elérni az éhes és vad farkasok.

A testvérek ügyesen felkapaszkodtak a magas fenyőre, Hüvelyk Matyi pedig felmászott a fa legtetejére és felkiáltott:

– Nézzétek!

Messze az erdőben gyenge fény pislákolt. A fiúk szívében remény támadt."

Szamárbőr

részlet:

"Élt egyszer egy sikeres, erős, bátor és jóságos király a gyönyörű királynéjával. Az alattvalói imádták, az ellenségei meghajlottak előtte. A felesége csodálatos és kedves volt, a szerelmük pedig mély és őszinte. Egyetlen szép és jóságos leányuk volt.

Pompa és bőség uralkodott mindenhol az udvarban. A király tanácsadói bölcsek voltak, a szolgái pedig dolgosak és hűségesek. Az istállók tele volt lovakkal, a pincék pedig étellel és itallal.

Volt azonban egy furcsa dolog. Az istállóban, a legjobban látható helyen egy közönséges, hosszúfülű szürke szamár állt, akinek gondozására ezer szolgát szerződtettek. Nem véletlenül volt kitüntetett helyen: a szamár minden reggel aranypénzzel szórta tele az alatta lévő almot.

 Egy nap aztán a királyné megbetegedett. A legjobb orvosok sem tudták őt meggyógyítani. Érezte, hogy közeledik a halál órája, ezért hívatta a királyt, és azt mondta neki:

– Szeretném, ha teljesítenéd az utolsó kívánságomat. Ha meghalok, házasodj újra.

– Soha! – kiáltotta a király.

A királyné lágyan megfogta férje kezét.

– Újra meg kell nősülnöd. A tanácsadóidnak igaza van, szükséged van örökösre, de meg kell ígérned nekem, hogy csak akkor egyezel bele a házasságba, ha a jövendőbelid szebb és csinosabb lesz nálam. Ígérd meg nekem, és békével a szívemben halok meg.

A király ünnepélyesen megígérte neki, mert meg volt győződve róla, hogy nincs a világon szebb nála.

A királyné halála után a királytól elvárták, hogy nyomban nősüljön újra. A király erről tudomást sem vett, napokig búsult felesége után. A tanácsadók nem tágítottak mellőle,"

Csizmás kandúr

részlet:

"Élt egyszer egy molnár, akinek három fia volt. Amikor meghalt, csak a malmot, egy szamarat és egy macskát hagyott rájuk.

A testvérek felosztották maguk között apjuk hagyatékát. A legidősebb kapta a malmot, a középső a szamarat, a legfiatalabb pedig a macskát. Sokáig búsult rajta, hogy ilyen örökség jutott neki.

– Testvéreim – mondta –, ha ti segítitek egymást, mindig lesz mit ennetek, de mi történik velem azután, hogy megettem a macskát és a bőréből kesztyűt csináltam? Éhen fogok halni!

A macska egy ideig hallgatta gazdája szavait, aztán megunta, és nyugodtan azt mondta neki:

– Ne bánkódj, gazdám. Adj nekem egy zsákot és csináltass nekem egy pár csizmát, hogy könnyebben járjak a bozótban, és meg fogod látni, te sem vagy olyan szerencsétlen, mint gondolod.

A gazda nem tudta, higgyen-e a macskának, vagy sem, de jól emlékezett rá, milyen ügyes, amikor patkányokra és egerekre vadászik, és milyen ravaszul tetteti magát halottnak. Ki tudja, talán tényleg tud segíteni!

Ahogy a macska mindent megkapott, amit szeretett volna, jókedvűen felhúzta a kis csizmácskákat, a vállára vette a lóherével és káposztalevéllel teli zsákot és elindult az erdő azon részére, ahol sok nyúl volt. 

Elnyúlt a füvön, s halottnak tettetve magát várta, hogy egy tapasztalatlanabb nyúl belemásszon a zsákba és falatozni kezdjen.

Nem is kellett sokáig várnia: egy kicsike, hiszékeny nyulacska azonnal bele is ugrott a zsákba. A macska gyorsan meghúzta a zsákon a zsinórt és büszkén vitte zsákmányát az udvarba, egyenesen a királyhoz. A palotában megmutatták neki, hol a királyi lakosztály. A macska belépett, illendően meghajolt, és így szólt:"

Csipkerózsika

részlet:

"Élt egyszer egy király és egy királynő. Gyerekeik nem voltak, s ez nagyon elszomorította őket.

Egyszer aztán, amikor már teljesen felhagytak a reménykedéssel, a királynő kislányt szült. El sem tudjátok képzelni, mekkora ünnepséget rendeztek a születése alkalmából, mennyi embert meghívtak az udvarba, milyen ajándékokat készítettek!...

De mégis, a legfontosabb helyük a királyi asztalnál a tündéreknek volt. Mindenki tudta, hogy milyen jóságosak, s hogy ők olyan drága kincseket tudnak ajándékozni az újszülöttnek, amilyeneket megvásárolni nem lehetett. Mivel a tündérek heten voltak, így a kis hercegnőre hét csodálatos ajándék várt.

A tündérek előtt csodálatos teríték volt feltéve: a tányérok a legjobb porcelánból készültek, a serlegek kristályból voltak, s minden tündér előtt volt egy színaranyból készült ládika. Ezekben kanalak, kések és villák voltak, szintén színtiszta aranyból. 

Aztán hirtelen, amikor a vendégek leültek az asztalhoz, kinyílt az ajtó, és belépett egy öreg tündér – a nyolcadik -, akit elfelejtettek meghívni az ünnepségre. Ennek az oka az volt, hogy már több mint ötven éve nem lépett ki a toronyból, ahol lakott, ezért mindenki azt hitte, hogy már meghalt.

A király azonnal elrendelte, hogy hozzanak neki terítéket. Egy perc sem telt el, máris ott volt az öreg tündér előtt a porcelántányér és a kristálypohár. Az arany ládikából az arany kanalakkal, villákkal és késekkel viszont neki nem jutott, mivel csak hét darabot készítettek belőle – a hét meghívott tündérnek. Arany evőeszközök helyett egyszerű kanalat, villát és kést adtak neki.

Az öreg tündér persze nagyon megbántódott. Úgy gondolta,"

Orros a törpe

részlet:

"Sok évvel ezelőtt egy német városkában csendesen és békében éldegélt egy cipész a feleségével. Egész nap az utcasarkon ült és cipőket javított, vagy épp újakat készített, ha valaki azt kérte tőle, a felesége pedig zöldséget és gyümölcsöt árult, amiket egy kis kertben termesztett a város kapui mögött.

A városlakók szívesen vásároltak nála, mert az asszony csinosan öltözködött és ízlésesen tudta elrendezni portékáit.

Volt nekik egy fiuk, Jakab, akit mindenki szeretett, mert nagyon kedves és jóképű volt. Az anyja nagyon büszke volt rá, Jakab pedig gyakran ment vele a vásárba, ahol együtt árulták, amit megtermesztettek. 

A fiú az anyja mellett üldögélt és boldogan kiabálta:

– Tessék, tessék, szakácsok és szakácsnők, itt a friss káposzta, gomba, alma!

A sornak előttük nem volt se eleje, se vége, mindenki szívesen vásárolt ebédre zöldséget a szép asszonynál és kedves fiacskájánál, aki mindig segített az öreg néniknek hazacipelni nehéz szatyraikat.

Egyszer odament hozzájuk egy öreg, csúnya asszony rongyokba bugyolálva. Sánta volt, púpos és csontos, mint a bütykös mankó, amire támaszkodott, miközben majd’ elesett saját, csoszogó lábai­ban.

– Nahát, milyen szép fiúcska! – mondta az öregasszony. – Nézzük, mit árultok."