Üdülő

Esther Kinsky egy nyárról mesél ebben a regényben, egy nyárról valahol Délkelet-Magyarországon. Két színtéren játszódnának az események, ha játszódnának: egyrészt egy kisvárosban, másrészt a közeli üdülőben. De ez a könyv nem az eseményekről szól, sokkal inkább arról, ami az embereket mozgatja: a hőség, a hős megromlása, egy kevéske pénz beszerzése, így vagy úgy, a mások élete, na, meg a szvimingpull. Az olvasó szinte fizikailag érzi a tikkasztó hőséget, a nyelvén és a lábujjai közt a port, facsarja az orrát a kiszáradt folyó bűze, hallja a nyárvégi bozótok, fák zörgését és egyben átéli a dolgok elkerülhetetlenségét.

A német Kinsky, aki valóban évek óta egy magyar faluban él, az idegen perspektívájából ír, kerülve minden nyugat-európai klisét a „magyar puszta” világáról. Kinsky az elbeszélő és az elbeszélt világ közötti távolság ellenére nagy melegséggel ábrázol: nem idealizál, de nem is ítélkezik. Ez a vékony, de nagyon tartalmas kötet gyönyörű képekkel, finom humorral és nagy nagy odafigyeléssel mesél nekünk egy olyan világról, amit ugyan mindannyian ismerünk, de talán így még sohasem láttunk.