Alkonyzóna

Horváth Péter fotóalbuma.

 „Horváth ​Péter kenyérkereső foglalkozására nézve fotóriporter. Méghozzá a jelesebbek közül való. Riportfényeit sajátos világlátás, szokatlan képi fogalmazás jellemzi. Ez vitathatatlan tény. Ám, úgy gyanítom, a legtöbb gondot éppen a hivatása okozza neki. Bizonyára hosszú időbe telt, amíg ezt az általában nagy feltűnést keltő tevékenységet a maga visszahúzódó, könnyen sérülő személyiségéhez igazította. Mindig is nehéz volt elképzelnem őt, amint száguldozik, tülekedik, mint egy vérbeli eseményvadász, hol itt, hol ott tűnve fel; a fényképezőgép pedig csattog a kezében, mint a géppuska. Bennem más kép él róla. Éppen ezért Horváth Pétert, közel huszonöt éves ismeretségünk kezdetétől fogva, mindig töprengő fotográfusnak tartottam; s már ebből is kiderül, hogy az átlagosnál érzékenyebb alkatúnak képzelem /ebben az itt közölt fényképek is megerősítenek/, akit a látvány nemcsak megérint, hanem fel is sebez, megéget, így azután nem tud szabadulni tőle, amíg a dolog lényegéig nem jut el.” /Gera Mihály/