Életreszóló regények sorozat 24. kötet Nero, a véres költő

A zsarnoki hatalom abszurdja, a művészet tragikus kiszolgáltatottsága és egy zavaros kor kilátástalansága – mindezt együtt, páratlan dramaturgiával tárja elénk Kosztolányi 1922-ben megjelent regénye. Miközben Nero a címszereplő, aki „ragyogó tehetséggel leplezi a tehetségtelenségét”, betege önmagának, „erőszakot követ el a Múzsán” s mindazokon, akikkel szemben a sikerét sóvárogja, a római díszletek közt ott a világháború utáni háborgó Magyarország humán értelmiségének körképe. Földereng magának Kosztolányinak az önarcképe is.

„– Hol van Seneca? Az nem vall színt? (…) Mit is kereshet egy költő bármilyen politikai táborban?”