Felhőnéző és Tűzvarázsló

Indián dalok, imák, versek - navajó, irokéz, micmac, dakota, cseroki nyelven.

Az indiánok éltek, vadásztak és harcoltak, szerettek és gyűlöltek, imádták isteneiket, és szabadok voltak. Aztán megérkezett a „fehér ember”, aki előbb szép szavakkal megtévesztette, elzüllesztette, azután tűzzel-vassal irtotta, végül pedig rezervátumokba kényszerítette őket.
És mindezt miért? Mert az indiánok „pogányok”, „emberi érzelmeket nem ismerő vadak”, „műveletlen barbárok” voltak.
Az indiánok valóban nem ismerték a Bibliát, de korántsem lehet őket istentelennek nevezni. Érzelmeiket nem úgy juttatták kifejezésre, mint a fehér ember, de ettől még ugyanolyan érző és érzékeny emberi lények voltak – és azok ma is. Hogy műveletlen barbárok voltak? Ennek cáfolatát az olvasó ebben a könyvben találja meg.
Reggel, ha felkelsz, adj hálát a Nagy Szellemnek a reggelért, a fényért, az erődért, az életért. Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd (Tecumseh).
Amiben az emberek hisznek – az igaz (Dakota közmondás).