Ha felfal egy fekete lyuk

Neil DeGrasse Tyson, amerikai asztrofizikus, a Hayden Planetárium igazgatója, több sikeres könyv szerzője.

A Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozat nézői már jól ismerik NeiL deGrasse Tysont, aki magával ragadó lelkesedéssel képes megismertetni a világ-egyetem rejtélyeit a nagyközönséggel. Ebben a könyvben a szerző több mint negyvenet válogatott össze korábbi írásaiból, melyek számos izgalmas témát dolgoznak fel. Megtudhatjuk például, hogy Hollywood hogyan próbálja minél élet-hűbben visszaadni az éjszakai égbolt Látványát, de arról is szó esik, mit tapasztalnánk egy fekete lyuk belsejében, vagy hogy milyen is a tudósok viszonya Istenhez.

Tyson Amerika legnépszerűbb asztrofizikusaként remek ismeretterjesztő stílusban, közérthetően önti formába a kozmológia bonyolult témáit, közben pedig óhatatlanul is átadja olvasóinak a világegyetem iránt érzett rajongását.

„Ha belebotlunk egy fekete lyukba, és talppal előre zuhanni kezdünk, a ránk ható gravitációs erő óriási mértékben megnő. Mi ebből persze semmit nem érzünk, hiszen mint minden szabadesésben zuhanó tárgy, súlytalanok vagyunk. Valami egészen más köti le a figyelmünket. Zuhanás közben a lyuk gravitációja erősebben hat a lábunkra, mint a távolabb lévő fejünkre - ezért a lábaink nagyobb tempóval gyorsulnak. A fejünkre és lábunkra ható gravitáció közötti különbség, amit hivatalosan árapályerőként ismerünk, a fekete lyuk közepéhez közeledve meredeken emelkedik. A Földön és a legtöbb égitesten ez az erő minimális, és nem érezzük. De ha éppen egy fekete lyukba zuhanunk, akkor csak és kizárólag ezt érezzük. Ha gumiból lennénk, ilyenkor egyszerűen csak megnyúlnánk.’’