Nem minden mocsok bécsi

A venetói Villa Spadát 1917 őszén, a caporettói vereség után elfoglalja az osztrák hadsereg. A villa lakói különbözően reagálnak arra, hogy fogollyá váltak saját házukban: a matematikus nagymama makacs hallgatással igyekszik megtörni az ellenséget, az évek óta nem létező regényén dolgozó nagypapa bölcs mondásaival szórakoztatja a ház népét, a szomorú és szenvedélyes Maria néni pedig egyre közelebb kerül a megszállók parancsnokához.
Mindeközben az ellenállásban is részt vesznek, titkos információkat juttatva el az angolokhoz, s a nemrég felfogadott sánta intézőről kiderül, hogy jóval több, mint egyszerű gondnok…
A történet mesélője a tizenhét éves, árván maradt unoka, Paolo, aki a Nagy Háború alatt találkozik először a szerelemmel, a féltékenységgel, a bosszúval, és megérti, hogy a győzők és a legyőzöttek egyazon tragédia áldozatai, mely nemzeteken és családokon átívelve senkit sem kímél.
Andrea Molesini könyve egyszerre egy fiú felnőtté válásának története, háborús regény és lebilincselően izgalmas kémtörténet. A tárgyi világ, a helyszínek, az ételek, az utcán terjengő szagok aprólékos ábrázolásával a szerző érzékszervi közelségbe hozza a háborús időket, a különös érzékenységgel megírt párbeszédek pedig a szereplők pszichológiai motivációit tárják föl. Az eleinte lassan hömpölygő szöveg a megszállás mindennapjaiba, a villa lakóinak életébe nyújt bepillantást, majd a végéhez közeledve drámai és feszült, sodró elbeszéléssé válik, végig megtartja azonban az egyensúlyt komikum és tragikum között, hol sírásra, hol nevetésre késztetve az olvasót.