A neonbiblia

„Az éjszaka is olyan volt, mint a nappal, nyugodt és forró, még a dombok között is. Hallottam a hangos rádiókat a városból. Néhányan baseballt hallgattak,

de a legtöbben a híreket a háború végéről.

A mi rádiónkat az emeleten hallgatta Mae néni és anya, de valcerzene szólt rajta valahonnét New Yorkból.

Lent az utcákon az emberek még most is átmentek egymáshoz vagy az utcán találkoztak össze, nevettek meg beszélgettek.

A tiszteletes neonbibliája világított, mint rendesen.

A háború alatt egyszer légiriadó volt, és összevitatkozott a seriffel, mert nem akarta kikapcsolni.

Biztos a tiszteletes is örült, hogy vége a háborúnak.

Amíg tartott, nem sokan jártak templomba, még azok se, akik a Bobbie Lee Taylor-dolog után mellette maradtak.”

John Kennedy Toole

(1937. dec. 17. - 1969. márc. 26.) írói pályafutása lényegében halála után kezdődött.

A Simon & Schuster kiadó által először visszautasított komikus regény, a Tökfilkók szövetsége csak a szerző édesanyjának évtizedes, kemény küzdelme után látott nyomtatásban napvilágot, ám váratlanul hatalmas kritikai és közönségsikernek bizonyult.

E remekművön kívül Toole csupán még egy, tizenhat évesen megírt regény kéziratát hagyta hátra.

A neonbibliát életében maga az író is túlságosan éretlennek ítélte a kiadáshoz, pedig csupán korát stílusban és témaválasztásban egyaránt megelőző írást sikerült alkotnia. A hangulatában a posztmodern utáni minimalizmust előrevetítő, ugyanakkor az amerikai Dél irodalmi hagyományaiból szintén bőven merítő regény végül 1989-ben, nyolc évvel a Tökfilkók szövetsége után jelent meg.