Petneházy

Tormay Cécile büszke volt magyarságára, és szívén viselte a magyar nép sorsát. Korának nemcsak irodalmi, de politikai szempontból is meghatározó alakja volt. E válogatáskötet huszonnégy olyan elbeszélését tartalmazza, amelyek a történelem, elsősorban a magyar történelem eseményeihez kapcsolódnak.

A címadó kisregény Petneházy Dávid kuruc ezredesnek állít emléket, aki részt vett a Buda visszafoglalásáért vívott 1686-os küzdelemben. Hősiessége, hazaszeretete legendás. Ellenpéldaként ott van a Tépett atilla című elbeszélés kevésbé jellemes alakja: az a katona, aki elárulta hazáját az 1848–49-es harcok idején. Tormay saját korát sem tartja éppen a hősök korának, a Megállt az órában megfogalmazza elvágyódását dédanyái idejébe. Ebben az írásában „A régi ház hangulatai élednek föl újra, s ősök és régi álomismerősök fogják meg az ember kezét” – fogalmaz Hankiss János.

A társadalmon, a nemzeti sorson belül persze ott van az egyén, az egyéni sors is: a fiatalság utáni vágy az Álmokban, az öregség megbélyegezettsége A boszorkányban, a viszonzatlan érzelmek az Apródszerelemben. Mint minden írásában, ezekben is nagy hangsúlyt kap a nőiség, a nők szerepe. Petneházy hősiessége mögött ott van egy asszony ígérete, hogy csak akkor lesz az övé, „ha magyar lobogó leng Budán”. Ez adja a legfőbb erőt a férfinak, hogy oroszlánként küzdjön. István királyunk mellett is ott van társa, Gizella, aki A sorsfolyón, a Dunán érkezik, és akivel együtt teszik le Magyarország politikai alapjait.

Tormay több írásában is hangsúlyt fektet a magyar társadalom felelősségére: minden helyzetben és minden időben a haza az első és a legfontosabb. A legtöbb írása áthallásos és ma is időszerű. Az Aeterna Hungariában a kuruc és a labanc magyar nem tud megférni egymás mellett, vérbefagyva hagyják hát egymást a külföldi zsoldosok örömére, hisz ha megértené egymást a kétféle magyar, sose bírnának el velük…

A könyv érdekessége, hogy több itt található írás, köztük a címadó Petneházy is, kötetben eddig nem került kiadásra.