Római Köztársaság krónikája

A Római Köztársaság krónikája sorra veszi a királyokat, konzulokat és azokat a néptribunusokat, akik Rómát aprócska erődített városállamból az ókori világ legnagyobb birodalmává tették. Találkozunk Róma építőivel, akik bár babonásak, brutálisak és kérlelhetetlenek, mégis nagy formátumú, elveikhez végsőkig hű államférfiak. Ők hozták létre az ókor egyik legmagasabban civilizált társadalmát. A Római Köztársaság választott tisztviselőinek hatalmát olyan alkotmány szabályozta, amely még az Amerikai Egyesült Államok alapító atyáinak is utat mutatott. A kötet a Római Köztársaság korának 57 jeles alakját mutatja be Róma születésétől kezdve egészen véres végnapjaiig. Megismerjük az elit legjobbjait és leggonoszabbjait. Tarquinius Superbus, Iulius Caesar vagy Pompeius figurája közismert. Mások kevésbé: Licinius Crassus például, a gyengéd apa és szerető férj ezerszámra feszíttette keresztre az elfogott rabszolgákat a Spartacus-féle rabszolgalázadás leverése után. A megvesztegethetetlen és becsületes Cato, a cenzor idegen- és nőgyűlöletéről volt hírhedt. A kor szereplőit régészeti adatok és képek, illetve római történetírók anekdotái idézik meg. Az életrajzok összessége felvázolja az olvasó számára a Római Birodalom növekedését és terjeszkedését, felvillantja a külföldön viselt és polgárháborúkat, a társadalmi folyamatokat és a törvényhozás fontosabb állomásait. A sorozatban már megszokott időrendi táblázatok és kronológiai csíkok segítik a tájékozódást és az eligazodást a római társadalom és kultúra mindennapjai és kivételes eseményei között. A Római Köztársaság krónikája azon kivételes történelmi alakok olvasmányos életrajza, akiknek sorsa összefonódott a Római Köztársaság csodás, bár tragikusan végződött történelmi kalandjával.

293 illusztráció, ebből 98 színes

Tartalom

Előszó: Köztársasági erények

Bevezetés: Róma felemelkedés

A királyság kora

  i.e. 753-509

Róma megalapítása; a királyok Romulustól Tarquinius Superbusig; a köztársaság kezdetei Lucius Iunius Brutus alatt

Az I.E. 8. században a civilizáció központja a Földközi-tenger keleti medencéjében volt, a Perzsa-Birodalom és Egyiptom területén. A föníciai városállamok Észak-Afrikában hozták létre legfontosabb gyarmatvárosukat, Karthagót, a dinamikus és találékony görögök viszont Szicíliában és Dél-Itáliában alapítottak gyarmatokat. A félsziget legfejlettebb őshonos civilizációja az etruszkoké volt, de a nagyszerű keleti kultúrákhoz képest még ők is elmaradottnak számítottak.

A Köztársaság megalapítása

  i.e. 509-264

Állandó belviszály és háborúskodás  a szomszédos népekkel; a gall invázió; a tizenkét táblás törvények

A fiatal Római Köztársaság nehéz időkben született. Közép-Itália a Tarquiniusok és szövetségeseik ármánykodásaitól eltekintve is veszélyes vidék volt. Rómát vad hegyi népek fenyegették, a volscusok egyre agresszívabbá váltak, miközben az államot mélyen megosztotta a köznép és a földbirtokos arisztokrácia közötti belső konfliktus. A köztársaság intézményei mégis ellenálltak a zsarnokságnak, az elszakadási kísérleteknek és a belviszálynak.

A virágzó Köztársaság

  i.e. 264-100

A pun háborúk és Scipio Africanus hadjárata Hannibál ellen; a Gracchusok sikertelen társadalmi reformkísérlete

Róma és Karthagó a végkimerülésig harcolt egymással az első pun háborúban, és egy nemzedékkel később Róma megint harcra kényszerült a magára talált Karthagóval, amelyet akkoriban az ókor talán legnagyobb hadvezére, Hannibál vezetett. A háború tizenhat évig tartott, és több százezer áldozatot követelt. A legnagyobb római családok szinte megtizedelődtek, és Itália jelentős része romokban hevert.

A Köztársaság alkonya

  i.e. 100-31

A szövetséges háború; Sulla Róma ellen vonul; Julius Ceasar felemelkedése és a nagy polgárháború; Octavianus diadala

A kései köztársaság korában Róma működésképtelen állammá vált. Miután az i.e. 2. száazd reformkísérletei elbuktak, Itália elnyomott népei i.e. 1. század elején nyílt lázadásban törtek ki. A fegyveres harcot a rómaiak megnyerték, de kénytelenek voltak engedni a felkelők követeléseinek, és felvenni őket a teljes jogú polgárok sorába. Az itáliai népek akkor kezdtek szolgálni a római hadseregben, amikor annak jellege gyökeresen átalakult.

Válogatott bibliográfia

Illusztrációk forrásai

Mutató