Maja uralkodók krónikája

Egyedülálló és különleges könyv! A Maja uralkodók krónikája a történettudomány, és a régészet egyik legdinamikusabban változó ágának legteljesebb összefoglalása. Simon Martin és Nikolai Grube könyve egy elsüllyedt, ismeretlen és izgalmas világot támaszt fel. Megismerteti az olvasókkal a tizenegy legfontosabb maja királyságot, köztük a szuperhatalmakat, Tikalt és Calakmult. A 150-nél is több király és királynő élettörténetét, tényeket, adatokat és összehasonlító kronológiai táblázatot tartalmaz. A máig nem teljesen megfejtett maja írás, a hieroglifák részleges magyarázata és a legújabb kutatási eredmények ismertetése. A jelentősebb uralkodók képmása, a városok alaprajza, a piramisok, síremlékek és a titokzatos Maja labdajáték értelmezése. A trópusi erdő mélyén kőemlélkek rejtőznek. Némán és komoran állnak ott, különös formájukkal, remekül megfaragva, gazdagon díszítve, miközben nem hasonlítanak egyetlen más nép alkotásaira sem. Funkciójuk, céljuk, egész történetük teljesen ismeretlen, noha hieroglifáik mindent elmondanának, ha lenne, aki érti a jelentésüket. Hatásukat szavakkal visszaadni lehetetlen.

366 illusztráció, ebből 86 színes

Tartalom:

Előszó: A maja múlt felfedezése

Bevezetés:

A maja történelem korszakai

Áttekintő térkép

A maja írás és naptár

A maja udvari kultúra

A klasszikus kori maják politikai szervezete

Összehasonlító idősorok

Tikal

A maja civilizáció nagy olvasztótégelye, Tikal hatalmas romjai 800 éves dinasztikus történelemről tanúskodnak, amelyek során a város a regionális nagyhatalmiságtól az alávetettségig mindent megtapasztalt. A maja civilizáció egykori dicsőségét semmi sem idézi fel elevenebben Tikal gigászi romjainál. A város 8. századi fénykorában tucatnyi vörösre festett piramis uralta a 60ezer lakosú metropolisz panorámáját. A tikali dinasztia legalább 33 uralkodóból állt, és történelme nyolc évszázadra nyúlt vissza. A város sorsa a többi klasszikus kori királysághoz hasonlóan dicsőség és bukás között váltakozott. Tikal történetének ismerete nélkül nem lehet megérteni a maja világ történelmét.

Dos Pilas

A száműzött tikali herceg, Bajlaj Chan K'awiil által alapított Dos Pilas-i királyság elbitorolta az anyaváros nevét, és állandóan háborúskodott a gyűlölt testvérrel. Dos Pilas a vezető maja városok között szokatlanul kis méretű és rövid életű volt. Egész történelem a kései klasszikus korra korlátozódik, amikor szerény nagysága ellenére komoly jelentőségre tett szert, és történelme bővelkedett a meglepő fordulatokban. Dos Pilas váratlan felemelkedése sokat elárul a nagy központok nagyhatalmi törekvéseiről és a közöttük dúló elkeseredett küzdelemről. Hasonlóan drámai bukása a régió klasszikus kori társadalmát szétszaggató viszály következménye volt.

Naranjo

A külső támadásoktól gyakran súlytott Naranjo a harcias királynő, Hat Ég úrnő és ötévesen trónra ültetett fia, K'ahk Tiliw Chaak alatt élte fénykorát. A nagy osztrák utazó, Teobert Maler által 1905-ben felfedezett Naranjo a Homul és a Mopan folyó között helyezkedik el. A városból könnyen meg lehetett közelíteni a mai Belize termékeny völgyeit, és a távolabbi karibi partvidéket. A lelőhely régészeti feltárása csak néhány éve kezdődött Vilma Fialko vezetésével, ezért a műkincsrablók által sokat fosztogatott város eredete és fejlődése kevéssé ismert. A legalább 345 év dinasztikus történetét őrző sztélék alapján mégis képet kapunk, alkothatunk Naranjo bonyolult politikai viszonyairól.

Caracol

A 6. század katonai konfliktusaiban és diplomáciai ügyeiben fontos szerepet játszó Caracol királyai sűrűn lakott terület felett uralkodtak. Az egykori kicsinek és politikailag jelentéktelennnek tartott Caracol szerepe az elmúlt években végzett kutatások nyomán teljesen át értékelődött. A viszonylag tömör városmagon kívül végzett felmérésekből kiderült, hogy a központot sűrűn lakott mezőgazdasági terület vette körül, amelynek képét egykor teljesen teraszos földművelés határozta meg. A falvakat kőzúzalékból és tömörített habarcsból készült utak hálózata kötötte össze a fővárossal.

Calakmul 

130 évig tartó fénykorában a Kígyó Királyság háttérbe szorította ősellenségét, Tikkalt, és létrehozta a maja civilizáció legjelentősebb politikai hegemóniáját. Kaan, a Kígyó Királyság, a legfontosabb, és legerősebb klasszikus kori maja államok egyike volt. A 6-7. században legyőzte ősellenségét, Tikalt, és kiterjedt vazallusi rendszert épített ki. Kaan királyainak keze a maja világ legtávolabbi zugába is elért (20-21. o.). A főváros helyének meghatározása régóta foglalkoztatta a kutatókat, de idővel egyértelművé vált, hogy az ország hatalmi centruma a ma Calakmul néven ismert romváros volt.

Yaxchilán

Yaxchilán rövid, de ragyogó 8. századi fellendülése idején III. Itzamnaaj Bahlam és fia, IV. Madár Jaguár teljesen újjáépítette a várost. A Pasion és a Salinas folyó egyesüléséból született Usumacinta forgalmas vízi útként kötötte össze Petént a Mexikói-öböllel. A folyó patkó alakú kanyarulatában fekszik Yaxchilán városa, amelyet a híres angol régész, Alfred Maudslay fedezett fel 1882-ben. A ceremonális városközpont egy keskeny, ember alkotta teraszon áll a folyó déli partján, de a távolabbi karsztos hegyvidék lankáin és csúcsain is vannak jelentős építmények.

Piedras Negras

A Piedras Negras-i emlékművek felirataival kezdődött a hieroglifák megfejtése, és az ezeréves homályból először Usumacinta-parti város királyai emelkedtek ki. Piedras Negras különleges helyet foglal el a mezoamerikai régészet történetében. Tatiana Proskuriakoff az itteni feliratok vizsgálata során ,,törte fel" a maja hiegrolifák kódját, és ez a felfedezés tette lehetővé a klasszikus kori maja történelem és politika megismerését. Piedras Negras a legnagyobb az Usumacinta menti romvárosok közül. Yaxchilántól 40 kilométerre északnyugatra fekszik, a folyó fölé magasodó hegyvidék völgyeiben. Eredeti neve Yokib volt, ami talán azt jelenti : ,,bejárat".   

Palenque

A Janaab Pakal nagyszerű sírkamrájából híres Palenque történelmét a művészeti virágzás és a dinasztikus kudarcok sorozata határozta meg.  A chiapasi hegyvidék északi szegélyén fekvő Palenque egy mészkőplató peremén épült, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik az Usumacinta völgyéig és azon túl elnyúló, tágas síkságra. A várost híressé teszi kifinomult stílusú szobrászata, harmonikus arányú építészeti emlékei és mindenekelőtt a 7. században élt K'inich Janaab Pakal király pompázatos sírja - az ősi Mezoamerika egyik igazi csodája. Palenque különlegessége, hogy a más maja városokban megszokott monolit sztélék helyett a helyi uralkodók minden figyelmüket az épületszobrászatra fordították.

Toniná

A dombtetőre épült Toniná emlékművein látható megkötözött foglyok a hódító királyok, például Baaknal Chaak kíméletlenségéről tanúskodnak. Toniná meredek hegyoldalba vájt szertartási központja lélegzetelállító látvány. A főtér felől az akropolisz hét terasza egyetlen hatalmas piramishegynek látszik egymásra torlódó templomaival és palotáival. A város az Ocosingo-völgyben fekszik, a chiapasi hegyvidék erdőivel borított hegycsúcsai között, távol a termékeny síkságtól. A hegyvidéki városok között ritkaságnak számít klasszikus kori dinasztikus történelmével, amit részben megmagyaráz a maja világ központjával fenntartott intenzív kapcsolat. Toninát zord katonai sasfészeknek szokták lefesteni, de az elmúlt évek felfedezései megmutatták szelídebb arcát.

Copán

Az elmúlt évtizedek ásatásai során fény derült a maja világ délkeleti peremén fekvő művészeti központ változatos múltjára. Stephens és Catherwood első, 1840-es őserdei felfedezőútjának célpontja, Copán a manapság legalaposabban feltárt maja városok egyike. A város főként háromdimenziós kőfaragásainak felülmúlhatatlan szépségéről ismert. Érdekes módon ez a művészet nem a maja civilizáció központjában, hanem a távoli keleti peremvidék egy elzárt völgyében bontakozott ki. Az újabb kutatások nyomán Copánról kiderült, egyedülálló forrásokat őriz a dinasztikus hagyomány létrejöttéről, illetve a maják és Teotihuacán összetett kapcsolatáról.

Quiriguá

A kis Quiriguá lerázta a copáni igát, regionális központtá nőtte ki magát, ahol nagyszerű monumentális emlékművek álltak. A Motagua völgyének párás lapályán fekvő Quiriguá stratégiai fontosságú helyen épült, a felföldet a karibi partvidékkel összekötő kereskedelmi út mellet. Történelme nagy részében szerény, sőt jelentéktelen városka volt, és Copán befolyási zónájához tartozott. A 8. században azonban egykori patrónusa ellen fordult, és páratlan virágkort ért meg. A város szívében a lakosság számához képest aránytalanul nagyszabású ceremoniális központot alakítottak ki. A maja civilizáció valaha emelt legnagyobb sztéléi közül jónéhány Quiribuában található.

Epiógus: az istenkirályok bukása

A 10. század hajnalára az évszázadokon át virágzó dinasztikus politikai rendszer, amely Amerika, sőt a világ egyik legjelentősebb civilizációját létrehozta, teljesen elenyészett. A látványos összeomlás oka régóta foglalkoztatja a laikusokat és a tudósokat. Elméletek sokasága született, de a tények jórészt ismeretlenek.

Jegyzetek és bibliográfia

Köszönetnyílvánítás és a képek forrásai

Mutató