Kamufelhő – Hűtlen apák könyve

Apa csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele: a hűlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van.

Amit azonban ritkábban láthatunk meg, hogy ezek az apák mit visznek magukkal. Melyik szuperapró mozzanatát előző életüknek, hogyan nevelgetik magukban, vagy hogyan írják felül, csak hogy megtapasztalják, mennyit ér, ha az események sodrának árterébe ültetik a múltat.

Szabó Tibor Benjámin visszanéző apafigurája feljegyzéseket ír gyermekének, amiből férfi módra, hol mondva, hol nem mondva felsejlik az egyszer volt történet, miközben azon szurkolunk, hogy valahová még beférjen a „boldogan éltek….” fordulata is. Valamilyen szereposztásban. Mert ez a névtelen, de jól felismerhető apa önfelmentés nélkül is szerethető, megbocsátanunk pedig nem nekünk kell.

Az viszont egészen bizonyos, hogy a Kamufelhő szép irodalmi hagyaték.
Hiszen egy apa sem tűnik el nyomtalan.
Hirtelen igen. Nyomtalan sosem.
Majd rájössz.
(Horváth Gergely, rádiós műsorvezető)