Jakob Von Gunten

A szerkesztő ajánlása:
A Jakob von Gunten Walser harmadik regénye: 1909-ben jelent meg. Az író a naplóformát választotta: Jakob, a Benjamenta Intézet (egy lakájképző) ifjú növendéke, feljegyzéseket készít mindennapi tapasztalatairól, növendéktársairól, az Intézet igazgatójáról és húgáról, Lisa Benjamentáról (soha nem a tanításról magáról), s közben töprengéseket fűz az intézeti eseményekhez, ecseteli álmait és valóságos benyomásait (a kettő szálait olykor bajos kibogozni), mérlegeli előrehaladási esélyeit a későbbi életben, vagyis kommentárt fűz múlthoz és jövőhöz, világhoz és túlvilághoz. Rögtön az első lapon megsejtjük: a Benjamenta Intézet nem szokványos nevelőintézmény. Itt nem a fiúk erős öntudatát alapozzák meg tetemes tananyag közvetítésével, hanem éppen ellenkezőleg: itt arra oktatják a növendékeket, hogyan lehetnek „kicsik, alacsonyrendűek, alázatosak”, hogyan válhatnak „önmaguk számára is rejtéllyé”, „izgalmas, kerekded nullává későbbi életükben”. Kétségtelen, a könyv (mint Walser addigi könyvei, a Fritz Kocher dolgozatai, A Tanner-fivérek és A segéd) főhőse maga Walser, tartalma pedig az író életfogytiglan hangoztatott kicsinységi és önkéntes alávetést hirdető eszmerendszere. Fritz Kocher, Simon Tanner, Marti segéd, Jakob von Gunten: mind-mind Robert Walser hasonmása, az élet kihívásait makacs elutasítással és önmegvonással megválaszoló, általánosan idegenkedő szellemi alkat.

A naplóforma kényelmes játékteret kínál az írónak a szerkezet formálására, a könyv tartalmainak csaknem szabados halmozására. Élesen rajzolódik ki az egyik legfontosabb osztálytárs, Kraus ótestamentumi alakja. Mesteri sejtetésekkel ábrázolja az író a két intézményvezető hisztérikus, kibogozhatatlan, egymásra utalt, a szeretetmegvonás számtalan formáját elszenvedő figuráját, és megrendítő mélységgel ecseteli a főszereplő, Jakob onirikus, szolgaságra és szabadságra egyforma mohósággal vágyódó, a szabad megalázkodást komolyan mérlegelő alkatát. A könyv – mint Martin Walser mondja – a megakadályozott fejlődés „fejlődésregénye”. „Tedd magad láthatatlanná, és foglalkozz valamivel.” „El sem tudod képzelni, micsoda boldogság, micsoda nagyság rejlik a vágyakozásban, azaz a várakozásban. Tehát: várj.”