Koszta József - A magyar festészet mesterei

A XX. századi magyar festészet sokféle irányzatot, stíluskört, mûvészegyéniséget felölelõ gazdag tárházában különleges hely illeti meg a század elsõ felében mûködõ Koszta Józsefet. Teljesen egyéni karakterû munkásságát az alföldi festészet gyûjtõfogalmába szokás besorolni. A vele együtt emlegetett mûvészek teljesítményével összehasonlítva azonban feltétlenül kitûnik ennek a nemzetközi szinten Is nagyra értékelt életmûnek az egyenletesen magas színvonala. Ebbõl a szempontból Nagy István monumentális teljesítménye állítható valamelyest a Kosztáéval párhuzamba - bár õt kevésbé ismerik külföldön. A sokat vándorló, szintén Erdélybõl származó Nagy Istvánról ugyanakkor már régen bebizonyosodott, hogy csak önkényesen lehet õt az alföldiek közé sorolni. A szülõvárosa kulturális életének, kézmûves iparának fellendítésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett hódmezõvásárhelyi Tornyai János, még ha dolgozott is átmenetileg másutt, valóban a magyar síkság, „a nagy sömmi" festõje volt. Mostoha sorsa miatt azonban terveit csak részben valósíthatta meg, így mûvészi termése meglehetõsen egyenetlen lett. A romantikus hevületû életképeken kívül Tornyai a határtalan alföldi puszták sivárságát, az ott élõ nép kllátástalanságát sugalló, fojtott színvilágé, tragikus látleleteket készített - ezek jelentik életmûve legmaradandóbb értékét. A sok kis tanyával tûzdelt Tiszazugban, Szentes környékén dolgozó Koszta tüzes színekben Izzó képein kevésbé széles panorámát fogott be. Messzire kerülte a közvetlen szociális utalást, ugyanakkor mindig érzékelhetõ a képei mélyérõl feltörõ, sokszor drámai hatású realitás.