A vén gazember - Nemzetes uraimék (Mikszáth K.)

A vén gazember:

A báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öreg úr, ezer ránczczal az arczán. Mikor én gyerek voltam, még élt s minthogy az én édes atyám tartotta keresztvízre a gyerekeit, Jancsit meg Gézát, per «koma» szólították egymást szemtőlszembe, hanem a háta mögött soha se nevezte máskép apámuram, mint «az a vén tolvaj», vagy «a vén gazember». Maga a földesúri familia, Inokayék, akik a nagy kastélyban laktak, hasonlóképen vén gazembernek nevezték tisztjüket, mert ismeretes volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmet ellopja. Nincs az a helyzet, amiből ő hasznot ne húzott volna, még talán a tehénből is kilopta a borjút. Az erdőből eladogatta a fát; a gabonát, gyapjút potom áron adta el a zsidónak, miután ezért illendő «rebachot» alkudott ki magának, együtt trafikált a bérlőkkel, a felesekkel. Szóval, olyan szemérmetlenül csinálta, hogy már az idegenek is észrevették s gyakorta figyelmeztették vagy a bárót, vagy a bárónét: – Ugyan miért nem néznek jobban a körmére? De a báróné, egy beteges, törékeny teremtés, aki mindig fejfájásról panaszkodott, csak a vállát vonogatta, fáradtan, unottan: – Oly régen van már az uram családjánál, hogy sokat el kell neki nézni; az apja, öregapja, sőt a szépapja is már az Inokay báróknál szolgált, úgyszólván összeforrt a családdal, az uram nem jó néven venné, ha áskálódnám ellene.

Nemzetes uraimék:

Részlet a könyvből: A szikra taplót talál. A pribolyi matrikulában, ugy emlékszem, nagyon az elején van feljegyezve az a nevezetes sor, mely ennek a történetnek szülő anyja. Ott pedig az áll, hogy nemes Mácsik György, die Augusti 17, Anno 1835 vette el magának házastársul nemes Laczkó Annát. Ezt már onnét a macska se kaparhatja ki. Megesküdtek s ezzel a derék Mácsik György bejutott a Laczkó-familiába. A mi különben nem volt nehéz dolog, mivel csupán Priboly helységben mintegy harmincznégy családból állott a Laczkó-nemzetség s ezen familiában számtalan szebb-csunyább leányzó találtatik. A környék egyéb falvaiban, sőt még a távolabb megyékben is mindenütt lakoztak Laczkók, s mind olyan szegények valának, mint a templom egere. Ezekből bizony könnyű volt feleségre tenni szert. De nem is állitotta Mácsik György soha, hogy nem volt könnyű, sőt inkább sokszor nyilatkozott ellenkezőleg; hogy Anna a gallérjára varrta magát, hogy öt esztendeig kerülgették a gügyüi, mig végre egy gyenge perczében (szinte csodálatos, hogy valaha gyenge percze is volt a nagy Mácsiknak) neki ugrott a házassági köteléknek…