Vajda Lajos - A magyar festészet mesterei

Vajda Lajos mûvészete nem tartozik a legkönnyebben megközelíthetõ életmûvek közé. Olyan utakon járt, ahova „nálunk emberfia nemigen teszi a lábát" - írta róla talán legértõbb kritikusa, Kállai Ernõ a harmincas évek végén. Alig adatott számára egy évtizednél több, hogy létrehozza életmûvét, hisz 1941-ben, mikor meghalt, még nem töltötte be harmincnegyedik évét. Vajda Lajos a szokásos mûvészpályán, a mûvészeti közéletben elérhetõ sikereknél, boldogulásnál fontosabbnak tartotta saját elképzelései következetes megvalósítását. Kivételes rajztudása és színérzéke révén akár a mûvészeti világ naposabb, elismerést és pénzt hozó oldalán is találhatta volna magát, ám õ többre tartotta ennél a maga elé tûzött mûvészi problémák megoldását. Már a Képzõmûvészeti Fõiskola „rebellis" hallgatójaként kísérletezni kezdett, s a valóság új összefüggéseinek kutatása során terelõdött figyelme a fotó és a film felé. Késõbb a Korniss Dezsõvel közösen kidolgozott „szentendrei programban" nem kevesebbre vállalkozott, mint egy, a népi tradíciók talaján álló, a Nyugat és a Kelet közt szintézist teremtõ, egyszerre közép-európai és magyar modern mûvészet megteremtésére.