Vissza a XX.századba

Azon ​a reggelen mit sem sejtve mentem be a városba.
A nap olyannak ígérkezett, mint a többi, nem volt benne semmi rendkívüli – hittem indulás előtt. A külvárosból felemelkedtem kis repülőmmel, átszáguldottam a szinte még alvó házak fölött. A látvány változatos, ezért minden reggel örömmel figyelem. A házamtól a központig vezető úton a legkülönfélébb lakások magasodnak, illetve mélyülnek a földbe. Láthatok az elmúlt századokat idéző régimódiakat és szupermoderneket is. Az egyik középkori várkastélyt utánoz, persze kicsinyítve, a másik a huszonkettedik századi nagy architekturális forradalom valamikor híres házait. Akad ott a tizenkilencedikből, a huszadikból is – ezek szívemnek nagyon kedvesek – de tovább repülve látni a huszonnyolcadikból vagy a harmincadikból való házat is. Ezeket a régebbi korok lakója – ha valami csoda folytán eljöhetne ide, megnézhetné – semmiképpen sem nevezné már „háznak”. Valóságos lakógépek, így is hívják őket.