Uralkodók (Világot formáló emberek)

A könyvben bemutatott uralkodók:

Leónidasz

(Kr. e. 540, Spárta–Kr. e. 480, Thermopülai)

Leónidasz az egyik legnagyobb ókori görög város1, Spárta királya és a görög–perzsa háborúk2 híres hőse volt. Ő vezette a görög seregeket a thermopülai csatában a megszállók ellen, akik óriási létszámfölényben voltak. Halálának helyén a görögök egy oroszlánszobrot állítottak bátorságának jeleként, valamint a tiszteletére minden évben ünnepi játékokat szerveztek.

Nagy Sándor

(Kr. e. 356, Pella–Kr. e. 323, Babilon)

III. Alexandrosz vagy más néven Nagy Sándor Makedónia királya és sikeres katonai vezető volt az ókori világban. Édesapjával, II. Philipposszal, az ókori Makedónia1 királyával szinte minden görög területet meghódított és egyetlen birodalomban egyesítette őket. Miután megörökölte a trónt, hadserege parancsnokaként elfoglalta az akkor ismert világ legnagyobb részét. Olyan királyként emlékeznek rá, aki soha egy csatát sem veszített.

Gaius Julius Caesar

(Kr. e 100, Róma–Kr. e. 44, Róma)

Caesar katonai parancsnok és az ókori Róma1 egyik legfontosabb uralkodója volt. Nyugat-európai hadjárataival nagy sikereket ért el a mai Franciaország és Nagy-Britannia területén. Miután visszatért Olaszországba, konfliktusba került a Szenátus2 tagjaival, és minden hatalmat magához ragadott. Halála után a Római Birodalom olyan erős állam lett, amely évszázadokon keresztül fennállt.

Kleopátra

(Kr. e. 69, Alexandria1–Kr. e 30, Alexandria)

Kleopátra az utolsó egyiptomi fáraó volt, aki szépségéről és ravaszságáról nevezetes, amit arra használt, hogy szövetséget hozzon léte Rómával hatalma megőrzésének érdekében. A Ptolemaida-dinasztia sarja volt, akik Nagy Sándor2 leszármazottai voltak. Halálával Egyiptom elveszítette önállóságát, és teljesen római fennhatóság alá került, ami a hellenikus kor végét jelentette.

Nagy Konstantin

(272, Naissus–337, Nicomedia)

I. Constantinus, vagy más néven Nagy Konstantin az 57. római uralkodó volt, akinek uralma alatt a belső viszályoktól meggyengült Róma újra erős birodalommá vált. Egyesítette azokat a területeket, amelyeket a császári hatalomtól függetlenedő tábornokok irányítottak, s hadban álltak egymással. Ő az első uralkodó, aki felszabadította a keresztényeket1 az üldözés alól, és megalapította Konstantinápolyt.

Attila, a hun

406 körül, Pannonia–453)

Attila, a hun a Hun Birodalom megalapítója, aki heves természetéről, könyörtelenségéről és nagyszerű katonai képességeiről volt híres. Ő uralta Közép-Ázsiát, Közép- és Délkelet-Európát, és ő jelentette a legnagyobb fenyegetést a Római Birodalom számára. Ő volt az első olyan uralkodó, aki államhoz hasonló szervezett irányítás alá vonta azt az északi térséget, ahol addig primitív és egymással hadakozó népek éltek.

Dzsingisz kán

(1162 körül, in Mongóliában–1227)

Dzsingisz kán a délkelet-európai nomád népek vezetője és a Mongol Birodalom megalapítója volt. Brutális harcos volt, akinek az emberei több millió embert végeztek ki, de egyben egyesítette a környező népeket. Igazságos törvényhozó volt, a mai modern Mongólia alapítója. A csatamezőn esett el, és a régészek mai napig nem találták meg a sírját.

I. Szulejmán

(1494, Trabzon Török Birodalom–1566, Szigetvár)

I. Szulejmán az Oszmán Birodalom 10. szultánja volt, akit Törvényhozó­ként is emlegetnek. Több évtizedes uralkodása a hatalmas muszlim2 állam legvirágzóbb időszaka volt. Folytatta elődei hódító politikáját, és kiterjesztette befolyását keleten Perzsiára, délen Afrika északi sávjára, nyugaton pedig egészen Bécsig húzódott a birodalma.

I. Erzsébet

(1533, Greenwich–1603, London)

I. Erzsébet Anglia utolsó Tudor-házi uralkodója híres volt bölcs döntéseiről, amelyekkel számos felkelés és háború során sikeresen vezette országát. Sikerült békét hoznia az udvarba a különböző hitű emberek között, miközben számos országgal fejlesztette a kereskedelmi kapcsolatokat. Rendezte a kapcsolatot az állam és az egyház között, a művészetekhez való hozzájárulása kulturális fejlődést hozott egész Európában.

Nagy Péter

(1672, Moszkva–1725, Szentpétervár)

Nagy Péter a Romanov-dinasztia1 legkedveltebb uralkodója volt. A széttagolt Oroszországot egy virágzó birodalommá egyesítette, amely több mint 200 évig létezett. A Törökországgal, Svédországgal és Perzsiával való háborúk során új területeket szerzett, és az első modern orosz város, Szentpétervár megalapításával létrehozott egy tartósan erős kulturális és kereskedelmi köteléket Nyugat- Európával.

Mária Terézia

(1717, Bécs–1780, Bécs)

Mária Terézia a Habsburg-dinasztia1 utolsó osztrák uralkodója volt. Nőként örökölte meg a birodalom trónját, amit több ország nem ismert el, de sikeresen megvédte trónját a külső támadásokkal szemben. Megújította a háború szaggatta birodalmát, számos reformot vezetett be a törvényhozás, az oktatás, a kereskedelem, az pénzügyek, a hadviselés és az orvoslás területén. Ennek eredményeként Ausztria újra Európa egyik vezető hatalmává lépett elő.

Bonaparte Napóleon

(1769, Korzika–1821, Szent Ilona szigete)

Bonaparte Napóleon francia tábornok, később pedig császár volt, akit sokan a történelem legjobb katonai parancsnokának tartanak. 10 éven keresztül uralkodott Franciaországban, kiterjesztve az ország befolyását Európa nagy részére. Fontos reformokat vezetett be az állam törvényeibe és bankrendszerébe, valamint végleg megváltoztatta a már elavult hadviselési módokat, amihez felhasználta elméleti tudását is, köztük a matematikát és a kémkedés művészetét.

Abraham Lincoln

(1809, Kentucky–1865, Washington)

Lincoln az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke volt, akit Becsületes Abe-nek is neveztek. A rabszolgaság eltörléséért tett erőfeszítéseivel kivívta a déli államok haragját, s ezzel kirobbant a polgárháború. Miután győzött, megalkotta a faji egyenlőség1 elvét, és ezzel az első modern kori politikussá és emberjogi aktivistává vált.

Otto von Bismarck

(1815, Schonhausen–1898, Friedrichsruh)

Bismarck diplomata1 és politikus volt, aki a német lakosságú európai területeket egyetlen állammá, Németországgá egyesítette, s ő lett az új állam első kancellárja2. Bár hogy elérje célját, számos háborút vívott szomszédaival, mégis olyan emberként emlékeznek rá, aki egyensúlyt és stabilitást hozott a 19. századi vezető európai katonai hatalmai között.

Mahatma Gandhi

(1869, Porbandar, Brit India–1948, Újdelhi)

Gandhi az indiai függetlenségi mozgalom vezetője, író és gondolkodó volt. Sok uralkodóval, katonai vezetővel és politikussal ellentétben neki véres forradalmak és csaták nélkül sikerült kiharcolni hazája függetlenségét. Mindig arra törekedett, hogy a nemzetek és általánosságban az emberek közötti konfliktusokat csakis békés úton rendezze. Ezzel a mai napig felülmúlhatatlan példaképként áll mindazok előtt, akik napjainkban is küzdenek a háborúk ellen.

Akikről még szót kell ejtenünk