Menü
Kosár

Uralkodók (Világot formáló emberek)

Uralkodók (Világot formáló emberek)
Uralkodók (Világot formáló emberek)
Uralkodók (Világot formáló emberek)
Uralkodók (Világot formáló emberek)
Uralkodók (Világot formáló emberek)
  • Készlet: Raktáron
  • Reward Points: 12
  • Termékkód: 7681
  • Szerző: Milos Mijatovic
  • ISBN: 9789635100064
  • belív: színes
  • Védőborító: nincs
  • Oldalszám: 36
  • Méret: 21 x 27 cm
  • Kötés: keménytáblás
  • Kiadó: TKK

Előző akciós ár: 1 290 Ft
Az előző 30 nap legalacsonyabb ára

Eredeti ár: 1 790 Ft
A könyv teljes ára


Online ár: 1 290 Ft (-28%)

Weboldalunkon leadott rendelésekre érvényes ár

Nettó ár: 1 290 Ft
Ár hűségpontban: 1290

Általános iskolás gyerekek számára készült ismeretterjesztő sorozat, amelyből a világot formáló emberekről tudhatunk meg fontos és hasznos dolgokat.

A sorozat hat részből áll: Feltalálók, Uralkodók, Írók, Festők, Tudósok, Zeneszerzők.


A könyvben bemutatott uralkodók:

Leónidasz

(Kr. e. 540, Spárta–Kr. e. 480, Thermopülai)

Leónidasz az egyik legnagyobb ókori görög város1, Spárta királya és a görög–perzsa háborúk2 híres hőse volt. Ő vezette a görög seregeket a thermopülai csatában a megszállók ellen, akik óriási létszámfölényben voltak. Halálának helyén a görögök egy oroszlánszobrot állítottak bátorságának jeleként, valamint a tiszteletére minden évben ünnepi játékokat szerveztek.


Nagy Sándor

(Kr. e. 356, Pella–Kr. e. 323, Babilon)

III. Alexandrosz vagy más néven Nagy Sándor Makedónia királya és sikeres katonai vezető volt az ókori világban. Édesapjával, II. Philipposszal, az ókori Makedónia1 királyával szinte minden görög területet meghódított és egyetlen birodalomban egyesítette őket. Miután megörökölte a trónt, hadserege parancsnokaként elfoglalta az akkor ismert világ legnagyobb részét. Olyan királyként emlékeznek rá, aki soha egy csatát sem veszített.


Gaius Julius Caesar

(Kr. e 100, Róma–Kr. e. 44, Róma)

Caesar katonai parancsnok és az ókori Róma1 egyik legfontosabb uralkodója volt. Nyugat-európai hadjárataival nagy sikereket ért el a mai Franciaország és Nagy-Britannia területén. Miután visszatért Olaszországba, konfliktusba került a Szenátus2 tagjaival, és minden hatalmat magához ragadott. Halála után a Római Birodalom olyan erős állam lett, amely évszázadokon keresztül fennállt.


Kleopátra

(Kr. e. 69, Alexandria1–Kr. e 30, Alexandria)

Kleopátra az utolsó egyiptomi fáraó volt, aki szépségéről és ravaszságáról nevezetes, amit arra használt, hogy szövetséget hozzon léte Rómával hatalma megőrzésének érdekében. A Ptolemaida-dinasztia sarja volt, akik Nagy Sándor2 leszármazottai voltak. Halálával Egyiptom elveszítette önállóságát, és teljesen római fennhatóság alá került, ami a hellenikus kor végét jelentette.


Nagy Konstantin

(272, Naissus–337, Nicomedia)

I. Constantinus, vagy más néven Nagy Konstantin az 57. római uralkodó volt, akinek uralma alatt a belső viszályoktól meggyengült Róma újra erős birodalommá vált. Egyesítette azokat a területeket, amelyeket a császári hatalomtól függetlenedő tábornokok irányítottak, s hadban álltak egymással. Ő az első uralkodó, aki felszabadította a keresztényeket1 az üldözés alól, és megalapította Konstantinápolyt.


Attila, a hun

406 körül, Pannonia–453)

Attila, a hun a Hun Birodalom megalapítója, aki heves természetéről, könyörtelenségéről és nagyszerű katonai képességeiről volt híres. Ő uralta Közép-Ázsiát, Közép- és Délkelet-Európát, és ő jelentette a legnagyobb fenyegetést a Római Birodalom számára. Ő volt az első olyan uralkodó, aki államhoz hasonló szervezett irányítás alá vonta azt az északi térséget, ahol addig primitív és egymással hadakozó népek éltek.


Dzsingisz kán

(1162 körül, in Mongóliában–1227)

Dzsingisz kán a délkelet-európai nomád népek vezetője és a Mongol Birodalom megalapítója volt. Brutális harcos volt, akinek az emberei több millió embert végeztek ki, de egyben egyesítette a környező népeket. Igazságos törvényhozó volt, a mai modern Mongólia alapítója. A csatamezőn esett el, és a régészek mai napig nem találták meg a sírját.


I. Szulejmán

(1494, Trabzon Török Birodalom–1566, Szigetvár)

I. Szulejmán az Oszmán Birodalom 10. szultánja volt, akit Törvényhozó­ként is emlegetnek. Több évtizedes uralkodása a hatalmas muszlim2 állam legvirágzóbb időszaka volt. Folytatta elődei hódító politikáját, és kiterjesztette befolyását keleten Perzsiára, délen Afrika északi sávjára, nyugaton pedig egészen Bécsig húzódott a birodalma.


I. Erzsébet

(1533, Greenwich–1603, London)

I. Erzsébet Anglia utolsó Tudor-házi uralkodója híres volt bölcs döntéseiről, amelyekkel számos felkelés és háború során sikeresen vezette országát. Sikerült békét hoznia az udvarba a különböző hitű emberek között, miközben számos országgal fejlesztette a kereskedelmi kapcsolatokat. Rendezte a kapcsolatot az állam és az egyház között, a művészetekhez való hozzájárulása kulturális fejlődést hozott egész Európában.


Nagy Péter

(1672, Moszkva–1725, Szentpétervár)

Nagy Péter a Romanov-dinasztia1 legkedveltebb uralkodója volt. A széttagolt Oroszországot egy virágzó birodalommá egyesítette, amely több mint 200 évig létezett. A Törökországgal, Svédországgal és Perzsiával való háborúk során új területeket szerzett, és az első modern orosz város, Szentpétervár megalapításával létrehozott egy tartósan erős kulturális és kereskedelmi köteléket Nyugat- Európával.


Mária Terézia

(1717, Bécs–1780, Bécs)

Mária Terézia a Habsburg-dinasztia1 utolsó osztrák uralkodója volt. Nőként örökölte meg a birodalom trónját, amit több ország nem ismert el, de sikeresen megvédte trónját a külső támadásokkal szemben. Megújította a háború szaggatta birodalmát, számos reformot vezetett be a törvényhozás, az oktatás, a kereskedelem, az pénzügyek, a hadviselés és az orvoslás területén. Ennek eredményeként Ausztria újra Európa egyik vezető hatalmává lépett elő.


Bonaparte Napóleon

(1769, Korzika–1821, Szent Ilona szigete)

Bonaparte Napóleon francia tábornok, később pedig császár volt, akit sokan a történelem legjobb katonai parancsnokának tartanak. 10 éven keresztül uralkodott Franciaországban, kiterjesztve az ország befolyását Európa nagy részére. Fontos reformokat vezetett be az állam törvényeibe és bankrendszerébe, valamint végleg megváltoztatta a már elavult hadviselési módokat, amihez felhasználta elméleti tudását is, köztük a matematikát és a kémkedés művészetét.


Abraham Lincoln

(1809, Kentucky–1865, Washington)

Lincoln az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke volt, akit Becsületes Abe-nek is neveztek. A rabszolgaság eltörléséért tett erőfeszítéseivel kivívta a déli államok haragját, s ezzel kirobbant a polgárháború. Miután győzött, megalkotta a faji egyenlőség1 elvét, és ezzel az első modern kori politikussá és emberjogi aktivistává vált.


Otto von Bismarck

(1815, Schonhausen–1898, Friedrichsruh)

Bismarck diplomata1 és politikus volt, aki a német lakosságú európai területeket egyetlen állammá, Németországgá egyesítette, s ő lett az új állam első kancellárja2. Bár hogy elérje célját, számos háborút vívott szomszédaival, mégis olyan emberként emlékeznek rá, aki egyensúlyt és stabilitást hozott a 19. századi vezető európai katonai hatalmai között.


Mahatma Gandhi

(1869, Porbandar, Brit India–1948, Újdelhi)

Gandhi az indiai függetlenségi mozgalom vezetője, író és gondolkodó volt. Sok uralkodóval, katonai vezetővel és politikussal ellentétben neki véres forradalmak és csaták nélkül sikerült kiharcolni hazája függetlenségét. Mindig arra törekedett, hogy a nemzetek és általánosságban az emberek közötti konfliktusokat csakis békés úton rendezze. Ezzel a mai napig felülmúlhatatlan példaképként áll mindazok előtt, akik napjainkban is küzdenek a háborúk ellen.


Akikről még szót kell ejtenünk



I. Xerxész

(Kr. e. 519–Kr. e.465, Perzsia, a mai Irán)

I. Xerxész, a perzsa Dareiosz király fia a görög városállamokat szerette volna meghódítani, különösen Athént és Spártát. Arról az elszenvedett vereségéről a leghíresebb, ahol körülbelül 4000 katonával és 400 hadihajóval akart bosszút állni apja Marathónnál szenvedett vereségéért. A thermopülai csata után vissza kellett adnia Szalamisz és Plataea szigetét, s ezzel Perzsia elkezdte elveszíteni erejét. Ennek ellenére Xerxész az ókori világ egyik legjelentősebb uralkodója volt.


Hannibál Barkasz

(Kr. e. 247, Karthágó–Kr. e. 182, Gebze)

Hannibál Barkasz egy karthágói katonai parancsnok volt, akinek jól átgondolt hadjárataival sikerült megszorongatnia az erős Római Birodalmat. Ő vezette a második pun háborút a rómaiak ellen, amikor egy hatalmas sereg és elefántok segítségével sikerült átjutnia az Alpokon, és legyőzte a római légiókat. Csapataival a közel 14 éven át tartó támadásokkal sikerült elfoglalnia szinte egész Olaszországot. Miután a rómaiak megtámadták Karthágót, vissza kellett térnie Észak-Afrikába, ahol vereséget szenvedett a római tábornoktól, Scipiótól.


Nagy Károly

(747 körül, ismeretlen helyen–814, Aachen)

Nagy Károly az első olyan keresztény uralkodó volt, akinek 300 évvel a Római Birodalom bukása után sikerült létrehoznia egy erős birodalmat Nyugat-Európában Frank Birodalom néven, aminek a területe magába foglalta a mai Franciaországot, Belgiumot, Németországot, Észak-Itáliát és Észak-Spanyolországot. Károly számos új területet meghódított, mint például Szászországot, Lombardiát és Csehországot. Szerette volna feléleszteni a Római Birodalmat, ezért a felemelkedés befejezéseként a pápa német-római császárrá koronázta. Sajnos Károly örökösei nem tudták követni apja nyomdokait, ezért Károly halála után a birodalom szétesett.


III. Iván

(1440, Moszkva–1505, Moszkva)

Nagy Iván, más néven III. Iván Vaszilijevics moszkvai nagyfejdelem volt. Minden oroszok uralkodójává vált, mikor egyesítette a félig önálló területeket egyetlen fejedelemséggé. Orosz prériket szabadított fel a mongol megszállás alól, valamint nem fizette többé a hűbért a tatároknak, teljesen független uralkodóvá válva ezzel, és lefektette a mai modern Oroszország alapjait. Új törvényeket vezetett be, és felújította a moszkvai Kremlt4. Miután elvette Zsófia bizánci hercegnőt, folytatta a Kelet-római Birodalom hagyományait. Ő hozta a legnagyobb fejlődést Oroszország történelmében. 43 évig uralkodott.


Winston Churchill

(1874, Oxfordshire–1965, London)

Winston Churchill az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, befolyásos politikus, író és kiváló szónok, aki a történelem legnehezebb időszakán, a második világháborún vezette át országát, és jelentősen befolyásolta az Szövetséges Erők katonai és politikai stratégiáit. Hála azon döntésének, hogy nem engedte, hogy feladják a harcot a német támadások alatt, a briteknek sikerült újra szerveződniük és ellenállniuk. A szövetségeseikkel együtt ellentámadásba kezdtek, és végül legyőzték az ellenséget.


John F. Kennedy

(1898, Brooklyn–1963, Dallas)

John F. Kennedy az USA 31. és addigi legfiatalabb elnöke volt. Nyíltan harcolt az afro-amerikaiak6 jogaiért, ami népszerűvé tette őt a szabadgondolkodású amerikai társadalomban. Ő indította el a jól ismert Apollo-programot, ami miatt elkezdődött az „Űrverseny” Oroszország és Amerika között. Sokan úgy hiszik, hogy nyugodt, de mégis rendületlen kiállásával sikerült megoldania a kubai rakétaválságot, ami akár nukleáris háborúhoz is vezethetett volna. Meggyilkolták, amikor Dallas városába látogatott.

Írjon véleményt!

unio