Zeneszerzők (Világot formáló emberek)

A könyvben bemutatott zeneszerzők:

Antonio Vivaldi

(1678, Velence, Olaszország–1741, Bécs, Ausztria)

Vivaldi tanár, pap, hegedűművész és a barokk1 korszak egyik legismertebb zeneszerzője volt. Az első darabját 13 évesen komponálta. Legismertebb szerzeményét, a 4 részből álló hegedűconcertót, a Négy évszakot a világ egyik legismertebb klasszikus zeneműveként tartják számon.

Johann Sebastian Bach

(1685, Eisenach, Németország–1750, Lipcse, Németország)

Johann Sebastian Bach német orgonista, hegedű- és csembalóművész1 kiemelkedő képviselője a barokk korszaknak, valamint sokak szerint a világ legnagyszerűbb zeneszerzője. Számos lenyűgöző és hibátlan szerzeményével a barokk stílus a csúcsára ért, valamint a jövőbeli zeneszerzők, írók és költők példaképévé is vált Európa-szerte, munkássága és hatása megkerülhetetlenné vált.

Georg Friedrich Händel

(1685, Halle, Németország–1759, London, Anglia)

Händel barokk zeneszerző, orgonista, cselló- és hegedűművész az operáiról híres. Újításokat hozott a barokk zenébe, például olyan hangszereket, amiket korábban nem gyakran használtak előtte. 42 operát és 16 orgonaversenyt írt, valamint számos más darabot, amelyek különböző műfajokba sorolhatók: duetteket, áriákat, vallási szerzeményeket.

Franz Joseph Haydn

(1732, Rohrau, Ausztria–1809, Bécs, Ausztria)

Haydn a klasszikus korszak1 híres bécsi zeneszerzője volt, akit a szimfóniák apjaként2 emlegetnek. Nemcsak a korabeli zeneszerzőkre volt óriási hatással, hanem a későbbi nagy klasszikusokra is. 108 szimfóniát, 68 darabot vonósnégyesre, 47 zongoraszonátát, kb. 20 operát és sok más egyéb zenedarabot is írt.

Wolfgang Amadeus Mozart

(1756, Salzburg, Ausztria–1791, Bécs, Ausztria)

Mozartot a legtehetségesebb és legfontosabb klasszikus zeneszerzőnek tartják. Munkái felülmúltak mindent, ami akkoriban a zeneszerzés terén ismeretes volt. Azért is ő volt az egyik leghíresebb zeneszerző, mert már gyerekként utazgatott és sok koncerten vett részt, emiatt nagyon sokan megismerték őt Európában, mind a hétköznapi emberek, mind a királyi családok.

Ludwig Van Beethoven

(1770, Bonn, Németország–1827, Bécs, Ausztria)

Beethovent a valaha élt legjobb zeneszerzőként tartják számon. Munkáin az európai zene romantika1 korszakának korai jegyei mutatkoznak. Mogorva és visszahúzódó volt, ami valószínűleg boldogtalan gyermekkorának és hallása fokozatos elvesztésének a következménye. Érdekesség, hogy életének abban az időszakában írta legjobb – és a világ legjobb – műveit, amikor már teljesen süket volt.

Franz Schubert

(1797, Bécs, Ausztria–1828, Bécs, Ausztria)

Beethovenhez hasonlóan Schubert is a romantikus stílus egyik elindítójának számít, rengeteg szerzeményével az egyik leg­gazdagabb életművet hagyta maga után. Zenetanárként sze­rényen élt, ének- és zongoraórákat adott az Esterházyaknak1, miközben barátai, akik tisztelték munkásságát, támogatták őt anya­gilag. Csak a halála után ismerték fel, hogy ő a valaha élt egyik legnagyszerűbb zeneszerző.

Frederic Chopin

1810, Żelazowa Wola, Lengyelország–1849, Párizs, Franciaország

Chopin a romantikus korszak legismertebb lengyel zeneszerzője volt. Főleg zongorára írt dalokat, s több mint 70 zongoraversenyt publikált, valamint olyan szerzeményeket, amelyek lengyel dalokon alapultak, mint pl. mazurkák, polonézek és keringők. Semmilyen más zeneszerzőnek a történelemben nem volt hasonló stílusa. A darabjai technikailag annyira bonyolultak, hogy csak a legtehetségesebb diákok tudják eljátszani őket.

Robert Schumann

(1810, Zwickau, Németország–1856, Bonn, Németország)

Bár nem tudott olyan jól zongorázni, mint a legtöbb előde és kortársa, Schumann művei is minden idők legjobb zeneművei közé tartoznak. Néhány zongoraverseny és szimfónia mellett zenekritikái is híresek. Legjobb szerzeményeihez inspirációt a felesége, Clara iránt érzett szerelméből merített.

Liszt Ferenc

(1811, Doborján, Ausztria–1886, Bayreuth, Németország)

Az a képesség, ahogyan Paganini1 hegedülni tudott, ahhoz hasonlítható, ahogyan Liszt zongorázott. Egy páratlan virtuóz volt lenyűgöző technikával. Néhány szerzeménye a romantikus kor legjobbjai közé tartozik. Manapság már nemcsak zeneszerzőként ismert egész Európában, hanem szerelmi kalandjai miatt is beszélnek róla, amelyek mindig is különösen inspirálták őt.

Giuseppe Verdi

(1813, Le Roncole, Olaszország–1901, Milánó, Olaszország)

Giuseppe Verdi az operáiról volt híres. Azoknak az operáinak a száma, amelyek még ma is legalább olyan népszerűek, mint megjelenésük idején, nagyobb, mint más zeneszerzők összes operája. Zenetanár és karmester volt, egy bizonyos ideig pedig a politikában is tevékenykedett. Nagyon gazdag, de nagylelkű emberként és földbirtokosként tartják számon, aki arra használta fel az operáiból befolyó pénzt, hogy házakat és földeket vegyen.

Richard Wagner

(1813, Lipcse, Németország–1883, Velence, Olaszország)

Wagner az egyik legfontosabb zeneszerzője a romantikus korszaknak. Csakis operákat írt, amelyek a művészet csúcspontját képezték, mivel vegyítették az irodalmat, színházat, a zenét és a balettet. Wagner műveinek hősei főleg a germán mitológiából kerültek ki, míg a zene tele volt drámai motívumokkal, amelyek olyan erős érzéseket váltottak ki a közönségből, mint Beethoven szimfóniái.

Johannes Brahms

(1833, Hamburg, Németország–1897, Bécs, Ausztria)

Brahms zongorista, karmester és zenetanár volt, de mindenekelőtt a romantika korszakának egyik kiváló zeneszerzője. Felülmúlhatatlan volt eredetiségében és abban is, ahogyan a hagyományos stílusokat új elemekkel vegyítette, amelyek a 19. század végén jelentek meg a színpadokon. Szimfóniáiról a legismertebb, de egyéb műveiről is, operáit leszámítva.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

(1840, Votkinsk, Oroszország–1893, Szentpétervár, Oroszország)

Csajkovszkij egy orosz zongorista volt a romantikus korszakban, akinek balettjai még ma is páratlanok. Zongoraversenyeket, szimfóniákat, operákat és kórusdalokat írt. Az orosz stílussal egyesített olyan elemeket, amelyeket a nyugat-európai országoktól vett át, míg Olaszországban, Németországban és Franciaországban autentikus orosz zeneszerzőként volt ismert.

Szergej Rahmanyinov

(1873, Oneg, Oroszország–1943, Beverly Hills, USA)

Szergej Rahmanyinov orosz zongoraművész és karmester, sokak szerint a romantika korának utolsó nagy zeneszerzője. Szerzeményei, bár nem volt belőlük olyan sok, remekül mutatják kivételes zenei motívumoknak az elegyét, és nagyon nehéz őket eljátszani. Bár főleg csak zongorára írt darabokat, operákkal kezdte pályafutását. Teljes elismerést csak azután kapott, hogy bemutatta műveit Amerikában.

Akikről még szót kell ejtenünk